- Leül?
- Ááá, köszönöm, nem ülhetek le. Csak leteszem a csomagom, egy kicsit megpihenek. Hideg van. A fűtés pedig nem megy. Bezzeg nyáron, a kánikulában, akkor igen! BKV, pfúj ! Most jöttem ki egy ideggyulladásból. Ordítottam, olyan fájdalmaim voltak. Az orvosom azt mondta, hogy nem elég a kabát, mert könnyen megfázhatok, és akkor kezdődik elölről minden. Egy párna jól fogna, de ennyi cucc mellett még hová cipeljem azt is? Több mint egy hetet voltam bent a Kútvölgyiben, nem kívánom senkinek. Pedig csak annyi volt, hogy a kocsiban lehúztam az ablakot. Ennyi elég volt! Ki gondolta volna? Ha tudom előre, inkább megfulladok. De most már mindegy. És nem elég ez, ott van az anyám, őt is ápolnom kell. Már két hónapja nem tud felkelni, elesett, combnyak-törés. Minden nap fel kell mennem hozzá. Legalább lakna közel! De egy óra az út oda, egy óra vissza. Nem tudok mit csinálni. Már két ápolót vettem fel hozzá, de tudja, mit csináltak? Az egyik egész nap nyomkodta a telefonját. A füle folyamatosan be volt dugva. Dzsetelt a barátnőivel, azt mondta, amikor számon kértem. Azt sem hallotta meg, ha szólította a mama. Hát, a takarításról inkább nem is beszélek. Főzni sem tudott, úgy kellett rendelnem az ebédet. A többit pedig a Tescoból. De a jó magas órabért, azt ne féljen, el tudta kérni. Ha hiszi, ha nem, aranyárban dolgozott. Dolgozott? Ahhh! Már az elején egy kicsit gyanús volt, a jobb kezén volt egy detkó, vagy hogy mondják, a haja is olyan furcsán volt megnyírva: tudja, az egyik fele majdnem kopasz, a másik oldalon meg lelógott a válláig. Na és a színe! Hát, mint egy papagáj, na. A rózsaszíntől a hupikékig. De volt papírja! Azt elkértem tőle, ne féljen, el én! Azért nem engedem magam átverni! Hát ennyit ér ma egy iskola… A másik…
- Leszállnék…
- Na, már oda is ért? …
- Nem.
- … Jó magának!
- Igen.